Nem sütőtőkökben, sütőtokban! Sütődiszkosznak is nevezik, de a másik név nekem jobban tetszik. Mátrai favágók zsanérral ellátott, kétrészes, lencseformájú vasedénye ez, amelybe előre belerakták a hozzávalókat, majd kint az erdőn, parázsban megsütötték maguknak az ebédjüket.
Nemrég ismertem meg Budai Sándor kovácsmestert, aki a két-, négy-, nyolc- és tizenkétszemélyes sütőtokokat készíti. Az első használat előtt zsírral kikenve parázsban kiégettem a sütőtokomat, ahogy a mester tanácsolta.
Miután kihűlt, papírtörlővel kitöröltem, kibéleltem alufóliával, majd elkezdtem belerakni a füstölt szalonnaszeleteket. Erre tettem a szeletelt krumpli felét, amelyet néhány gerezd darabolt fokhagymával, sóval, őrölt borssal, rozmaringgal és persze chilivel ízesítettem. Ezután a vastag szeletekre vágott disznócombok következtek, amelyeket megszórtam saját őrlésű barbecue fűszerkeverékemmel, de alaposan meg is sóztam.
A krumpli másik felével és a szalonnaszeletekkel fejeztem be a rétegezést, majd ráhajtva az alufólia másik felét, becsomagoltam, és rácsuktam a sütőtok fedelét.
A időközben leégett tűz után maradt parázsba helyezve, kicsit a sütőtok tetejére is kaparva vártam a másfél óra leteltét. Ennyi idő alatt készül el benne az étel a javaslat szerint. Persze ez csak irányadó, mert az elkészülési idő függ a parázs mennyiségétől, milyenségétől, a külső hőmérséklettől is. Néhány sütés után úgyis kitanulja az ember.
Nagyszerűen összeérett, gazdag ízű, párolt, sült egytálételt kaptunk ezzel a módszerrel.
